Ez saját írás, de ha akarsz te is küldhetsz! De DON'T COPY!!!!
Címe: Kalandos nap után meghatódottság
Egy szép napon Kagome fogta magát és elment Inuyashához, mondván már régen nem látta már nagyon hiányzott neki. Ahogy összepakolta a holmiját már a futott is a kúthoz. Shippo és Inuyasha volt aki már nagyon várta a lánykát^^. Kagome hozott mindenkinek szokás szerint sok-sok ennivalót. De egy ajándékra senki sem számított! Kagome elhatározta, hogy elmennek valami jók kis tisztáshoz ahol folydogál egy patak és ott fürdenek. Visszatérve az ajándék nem volt más mint egy fürdőruha. Miroku csak nézte mi a fene ez xD. Nah hát aztán Kagome csak csak elmagyarázta mi is ez a gyatya amit vízbe lehet felvenni. El is indultak keresni egy jó kis helyet. Fél órás barangolás után, már mindenki nagyon ki volt fáradva, és csak rátaláltak a tökéletes helyre. Miroku szokás szeritn Sangonál próbálkozott. Hát mondhatni ez is jól elsült xD. Inuyasha szinte csak Kagome-t csodálta*-*. Mondta is magában: -Micsoda szépség! És ez a fürdőruha, hát eszméletlen!
A fiatalok olyan jót pancsikoltak, hogy észre sem vették mennyire tellik az idő. Már 5 óra volt amikor kijöttek a vízből. De ekkor még a Középkori japánban tűzött a nap. Ott csak 8-kor kezdett lemenni sötétedni. Miroku meg is jegyezte: -Tökéletes volt ez a nap, ilyen szépségek között :P.. De már mindenki menni akart haza. Nagyon elfáradtak. Össze is szedték magukat és visszaindultak a kunyhó felé. Mikor oda értek, lehetett már vagy 7 óra, mivel az úton elbeszélgettek nagyon, közben Shippo lemaradozott néha. Tehát otthon Kaede anyó finom vacsorával várta a népet. Mindenki oly szinten jól lakott, hogy le is dőltek aludni. Egyedül Inuyasha volt aki nehezen aludt el. A gondolatok csak úgy röpködtek a fejében [még jó, hogy nem repült el a sok gondolattól xD]. De tudjátok, hogy ő milyen. Pár percen belül el tud aludni. Hát ez most is így volt. Reggel szinte mindenki egyszerre kelt fel. Kaede anyó már ilyenkor nagyban csinálta a kaját. Felöltöztek, megreggeliztek és ezt követően midenki ment amerre látott. (Na jó nem mentek nagyon messzire, csak külön vált a banda). Még jó, hogy tegnap volt ez a nagy fürdő parti, mert erre a napra nagyon beborult az idő. Kagome valamiért szomorú volt. Ő előre indult Inuyasha erdeje felé, mikor a Szent fához érkezett. Eszébe jutott amikor itt látta meg először Inuyasha-t. És az is eszébe jutott, hogy mennyire boldog pillanatokat töltött el vele. Inu távolból figyelte a lányt, nem akarta zavarni mert tudta ilyenkor nem érdemes. De amikor meglátta, hogy Kagome könnyeket hullat, lassan oda ment hozzá. Megfogta a vállát, és megkérdezte:
-Mi baj Kagome?
Kagome nem válaszolt neki semmit. Csak a fiú felé fordult és nézett a szemébe. Inuyasha mondta neki:
-Nekem nyugodtan elmondhatod, hogy mi történt!
-Nincsen semmi Inuyasha. *zokogva*
-De hát akkor.. miért sírsz?
-Tudod.. *könnyeivel küzdködve*
-Mit?
-É...Én.... annyira SZERETLEK!! És Kagome erősen átölelte Inuyashát. A fiú nem tudott mit csinálni.... Ő is átölte, és azt súgta:
-Nekem csak TE számítassz, bárhol is vagy megvédelek, Kagome!!! *Inuyasha is már kezdett könnyezni, de még vissza tudta tartani* [Mindjárt én is könnyezek xD]
Így fejeződött be a kis történet, hogy Inuyasha és Kagome végleg egymásra talált^^
Írta: |>>Kagome<<|
Cím: Szomorú est..
A középkori japánban mint mindig most is zajlott az élet.Miroku Sangot kergette xD Sosem tudja a határokat^^" Shippo szegény csak állt ott mint aki legyökerezett a földbe, és nézte mit csinálnak Sango-ék. Eközben Inuyasha elindult kicsit messzebbre a kunyhótól mert Kikyou szagát<-- bocsánat illatát [szaga a sz*rnak van xD, na mind1] érezte. Kagome csak állt és nézett, hogy hová siet Inu. Már a nap sem tűzött ugyan is sötétedett. Mikor végleg nem látta Inuyashát utána indult. A hold csak úgy bevilágított mindent, még a tegnapi eső nyomai is csillogtak. Inuyasha rátalált Kikyoura de csak a távolból nézte őt. Kikyou így szólt hozzá:
-Inuyasha! Tudom, hogy ott vagy!
-Hát észrevettél.
És Inu közelebb sétált.
-Mit csinálsz te itt ilyen későn? Kérdezte a lány.
-Tudod, ahogyan megéreztem az illatodat egyből elindultam, hogy megkeresselek.
-Értem... és még mindig azzal a Kagome-val vagy együtt?
-Igen.. Felelte a félszellem. -Miért kérdezed?
-Tudod.. engem nagyon bánt, hogy csak így elfelejtettél..
-Ugyan már!!!!! Nem felejtettelek el, csupán csak....
-Csak?
-Hagyjuk.. *lefelé fordította Inu a fejét, és oda ment Kikyouhoz*
De Inuyasha nem is sejtette, hogy Kagome mind ezt egy hatalmas fa mögül nézi, és közben a könnyeivel küzdködik. Kikyou újra kérdezte:
-Te szeretsz még engem?
A fiú nem válaszolt semmit erre, ugyan is nem akarta megbántani Kikyout.
-Nos?
-Tudod, én... *szavakat keresve* nem volt olyan nap h ne gondoltam volna rád!!!!
Ekkor a háttérből zokogó hang hallatszott fel. Kagome volt az. Inuyasha hátra fordult, és megdöbbenten nézte a síró lányt. Kikyou ekkor már nem volt ott a helyszínen, ugyan is elment a lélekrablókkal. Kago térdre borult, és nem tudott mást csinálni mint, hogy Inut nézte könnyező szemekkel. A fiú is csak nézett rá egy darabig, de aztán oda futott hozzá. Megkérdezte:
-Te mindvégig itt voltál?
-Miért mit gondolsz?!!!! Bárcsak ne jöttem volna utánad... Pedig aggódtam is miattad mert csak úgy ott hagytál. *zokogva*
-*Inu megilletődve* Te aggódtál? K...Kagome!! (bárcsak ne mentem volna Kikyou után!<--magában) Úgy sajnálom, hogy elmentem tőled!!
Kagome Inuyasha karjaiba borult, és sírt.. Inu lágyan átölelte. [ahogyan szokta tudjátok]. Felkeltek a földről és vissza indultak a kunyhó felé, de ott már mindenki aludt... Út közben Kagome megkérdezte:
-Inuyasha! őszintén!! Te most Kikyout vagy engem szeretsz?
-Persze, hogy téged te butus!!
-Örülök, hogy nem felejtetted el, hogy mit érzek irántad.
És Kagome megfogta a félszellem kezét és úgy mentek tovább. Mikor visszaértek látták mindenki alszik és nem akartak zajoskodni, ezért kinnt aludtak. Kagome ez idő alatt nagyon fázott, és folyton csak tüsszögött. Inuyasha ráterítette a tűzpatkány szőréből készült kimonóját, és el is aludtak. Reggelre a lány annyira megfázott, hogy még a láza is felszökött [de hülye egy szó xD]. De mikor felállt oly annyira megszédült, hogy Inu karjaiba esett, és elájult..
-Kagome! Kagome!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! *üvöltötte Inuyasha*
Még a könnyei is kicsordultak, annyira megijedt. Pár csepp a lány arcára hullott... Ekkor felig kinyitotta a szemét és Inuyasha átölelte.. -Ugye jól vagy?
-I..Igen Inuyahsa.
-Annyira féltem, hogy lesz veled valami!!
Kagome csak mosolygott rá. A fiúcska a hátára vette a lányt és a kúthoz vitte.. Itt gondolom senki nem gondolta volna de azért hozta ide, hogy bevallja az érzelmeit.. El is kezdte amint megérkeztek.. Kagome nekidőlt a kútnak, és csak hallagatott...
-Kagome. Én igazából Kikyout csak régen szerettem, de mióta téged ismerlek, az egész életem megváltozott.. Nem szeretnék mostmár egészen szellem lenni, csak melletted maradni!! Remélem te is így érzel!! -Igen Inuyasha.. -Tudod amit tegnap láttál azt felejtsd el mert csak elborult az agyam.. -Értem Inu..Yasha.. és is ugyan ezt érzem sosem akarlak elhagyni, még ha Kikyou után mész is!! -D...de -Most én mondom.. Mióta találkoztam veled, sokkkal de közlékenyebb lettem és szerintem te is ilyen lettél!! Mostmár befejeztem mondhatod *köhh köhh<--Kagome még beteg*.. Én csak ennyit szerettem volna, *magához ölelte a lányt és megcsókolta* -I... -pszt!! És szorosan fogta, magához ölelve Kagomét^-^
Hát így végződött a kis történet^^
Írta: |>>Kagome<<| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Webmiss: Kagome