 Ha így üdvözlöd szüleidet, nagyszüleidet és más idősebb rokonaidat újév napján Japánban, akkor azon túl, hogy Mata, jorosiku onegaisimaszu-t (kérlek, tegyél nekem sok szívességet a következő évben) felelnek, otoshidama-t kaphatsz tőlük. Ez egy kis boríték egy csinos összeggel, általában 5000-20000 jennel. (Ugye, mi is szívesen bevezetnénk ezt a szokást?) A Felkelő nap országában mi lehet nagyobb ünnep, mint az új esztendőé, amelyet a japánok köszöntenek elsőként a világon (ha eltekintünk a Csendes-óceánt kettészelő vasárnap–hétfő vonaltól nyugatra található apróbb szigetek lakosságától). Az újév ennek megfelelően egyben nemzeti ünnep is, de a mi halottak napi szertartásainkhoz hasonló megemlékezésre is alkalom.Karácsony után - amelyet egyébként Japánban kuriszumaszu néven általában éttermekben, éjszakai lokálokban ünnepelnek és a pezsgős, szerpentines ünnepség leginkább a mi szilveszterünkre hasonlít - az újévre való készülés időszaka /nenmatsu/ következik, ekkor (újra) kitakarítják az egész házat nagyon-nagyon alaposan, olyan helyeken is, amik máskor az ember eszébe sem jutnak. A családfő már december 30-án feldíszíti a ház bejáratát borókafenyővel, ananászággal, szalmakötéllel, bambuszköteggel, és így várják az újév istenét.
Az év utolsó napjának, az ó-miszókának az étrendje mindössze egyetlen ételből áll: a tosi-kosi-szoba spagettihez hasonló formájú étel, csak szürke színű és kávébarna szószba, táré-ba mártogatják. A háromnapos ünnepre rendszerint már az év utolsó napján elkészítik, és lakkozott dobozokba helyezik a következő tradicionális újévi ételeket (összefoglaló néven osechiryouri-nak nevezik, és azért ilyen korán, hogy a háziasszonyok legalább az új év első napjaiban egy kissé felszabadulhassanak): kazunoko (sózott ikrák, melyek a tradíció szerint szerencsét hoznak), sült tofu, nimono (főtt répa), renkon (lótusz gyökere), főtt fekete csicseriborsó. Ezekhez az ételekhez otoszó-t isznak, amely édes rizsbor, a jó egészség és boldogság jelképe: fűszerekkel van ízesítve, s újév hajnalán a család legifjabb tagjától a legöregebbig mindenki fogyaszt belőle. Szintén kedvelt újévi étel a siruko és a zenzai (édes csicseriborsó-leves rizskalácskákkal). Szilveszterkor hajdina-tésztát és nudlit esznek, ami a hosszú életet szimbolizálja.
Az ünnepi lakoma családi körben zajlik. A legismertebb közülük az újévi mocsi, ennek fogyasztása - hitük szerint - egész évre szerencsét hoz a ház népére. Újévi ínyencség az ozoni is, erről a különféle fűszerekkel főzött burgonyáról azt tartják, hogy elűzi a rossz szellemeket. A retek fogyasztása pedig szilárd családi állapotokat jelent, hiszen ez a növény mélyen a talajban gyökerezik. Az újév elmaradhatatlan fogása a tengeri zöldség, a kobu.
El nem lehet képzelni azt a sürgés-forgást, amely megelőzi a szilvesztert, s amely december utolsó napjának késő délutánjáig tart, mindenekelőtt az állami alkalmazottaknak, akiknek még le kell tudniuk az utolsó munkaórákat is. Hat óra felé aztán hirtelen elcsendesül a város, a kocsik eltűnnek az utakról, de dugig megtelnek a kifelé vezető utak az ősi családi fészek felé igyekvőkkel. A nagyobb tereket az ifjúság veszi birtokába, ahol közösen mulatnak reggelig. Az idősebb nemzedék inkább a tévé elé telepszik, s többnyire az "enecskéj", azaz az állami NHK csatornájára kattint rá, ahol az év utolsó napján elmaradhatatlan esti program a Kouhaku Uta Gassen („Vörös és fehér dal csata”) szilveszteri zenei műsora háromnegyed 12-ig.
Aki azt hiszi, hogy a japánok a császári szózatra várnak, az mélyen téved. Őfelségének sok szerep nem jut, csak annyi, hogy kiáll a palota erkélyére, s bejelenti, hogy népéért imádkozni fog. Az újévet 108 harangütés köszönti, mely hivatott elűzni a 108 gonosz szellemet, minden földi rossz okozóit. Éjfélkor egy pohár szaké és nyomás az ágyba, mert másnap, az esztendő első napján nagy erő- és türelmi próba áll azelőtt, aki áldozni akar a hagyománynak és el akar látogatni a modern Japánt megteremtő Meidzsi császár emlékére emelt templomhoz.
Ilyenkor érzik: nemcsak az esztendő örök körforgásában áll be fordulat, hanem minden ember életében is. Jól tükrözik az érzést a következő haikuk:
Tűnik az óév.
Kezembe hajtva fejem
nézem a nyomát...
/ Choji/
Újév hajnalán
messzi múltba merül el,
ami tegnap volt!
/ Ichiku/
Újévajándék;
a csecsemő a keblen két kezét nyújtja.
/Issa/
Újév ünnepén
nincsen Rossz és nincsen Jó -minden él csupán.
/Shiki/
Megint újév lett:
ős idők lehelete
száll a fák felett
/Onitsura/
Újév hajnalán
azt választom, hogy nézlek
Fuji no yama.
Sókan/
Ahogy virradni kezd, hajnali ima üdvözli a felkelő napot, majd egymás köszöntése és megajándékozása után különleges reggelit tálalnak fel; és sokan kelnek nemcsak a fővárosban, de szerte az országban is útra azzal a szándékkal, hogy a következő év sikeres kimeneteléért imádkozzanak. A vonatokból, buszokból kiáramló tömeg a sétányokat percek alatt lepi el, így a már kora reggel kialakuló mintegy húsz méter széles és kilométeres sor soha nem fogy el, lassan, topogva halad a cél, a templom elé, méghozzá rendőrök fala között.
A rendfenntartó erők által előre beosztott, több száz fős csoportokat negyedóránként engedik be a belső udvarba, a templom ajtajáig, ahol a japán megáll, a leterített vitorlavászonra egy marék "aprót" dob (ez az jelenti, hogy minimum pár száz jent, de akár tízezret is), meghajol az oltár irányában, majd széles mozdulattal kétszer öszecsapja tenyerét. Még vásárol egy fanyilat, amelyet a következő esztendőben visszahoz, hogy azzal együtt égessék el minden bűnét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Webmiss: Kagome